Chip 1996 April

home *** CD-ROM | disk | FTP | other *** search

/ Chip 1996 April / CHIP 1996 aprilis (CD06).zip / CHIP_CD06.ISO / hypertxt.arj / 9410 / SZKENN.CD < prev next >

Wrap

Text File | 1994-11-27 | 29KB | 525 lines

@VScannerteszt@N @VSzámítógépszemek@N A '80-as évek elején, amikor még az Apple II-es gépek uralták a professzionális mikroszámítógépek piacát, sokat gondolkodtam azon, vajon hogyan kerülnek be a fényképek a gépbe? Akkoriban Magyarországon még hallani sem nagyon lehetett a scannerekrôl, így számomra sokáig misztikusnak tûnt a kézrôl-kézre adott fotófile-ok számítógépbe kerülésének módja. Majd' tíz évvel késôbb azonban természetes a képek bevitelére használatos eszközök létezése, és már azon sem csodálkozunk, hogy kereskedôk garmadája a legkülönfélébb változatokat kínálja elérhetô áron. @VSzínesedik a világ@N Két évvel ezelôtti scannertesztünkben (CHIP '92/11) még fekete-fehér eszközöket küldtek be tesztelésre, hiszen akkoriban a színes változatokat csak a vastag pénztárcájúak vehették meg. Ma viszont szinte nehéz olyan kereskedôt találni, aki hajlandó foglalkozni a ""színtelen" termékekkel. Néhány gyártó már be is jelentette, hogy a továbbiakban nem készít több ""szürke" scannert. Persze a kézi scannerek piacán még mindig divat a fehér és a fekete, valószínûleg az olcsóbb árak miatt. A lapolvasóknál azonban elterjedtebbek a színes változatok -- a fekete-fehéreket szinte kizárólag szövegbeolvasásra ajánlják. Természetesen a színes változatok is képesek fekete-fehér ábrák beolvasására, ilyenkor kivétel nélkül mindegyik gyorsabban dolgozik, és az eredményül kapott képfile is kisebb méretû lesz. A sebesség és a képfile mérete ugyanis nagyban függ attól, hogy milyen beolvasási módot használunk. @VSzkennelési módok@N A beküldött scannerek alapvetôen négy mód közül engednek választást. A leggyorsabb és egyben legkisebb file-méretet eredményezô a @VLineArt@N (vonalrajzos) üzemmód. Ez 1 bites fekete-fehér kép beolvasását jelenti, vagyis képpontonként csak annyi tárolódik el, hogy fekete vagy fehér pontról van-e szó. Az eredményt mindenki ismeri a faxkészülékek hasonló eljárása miatt. E beolvasási módot egyébként elsôsorban karakterfelismerési (OCR) feladatokhoz szokták használni. Szintén 1 bites a @VHalfTone@N (féltónusos) üzemmód, ami kis különbséggel ugyanazt az eredményt nyújtja, mint a LineArt üzemmód. A különbség, hogy az egymás mellé rakott pontok fekete vagy fehér színének váltogatásával szürke árnyalatokat állít elô. Például a középszürkét a fekete és a fehér pontok szabályos váltakozásával, ennél világosabb árnyalatot pedig ""egy fekete, két fehér" pontkombinációval állít elô. A @VGrayScale@N (szürkeárnyalatos) üzemmódban több szürkefokozatot is megkülönböztetnek a scannerek. Terméktôl és beállítástól függôen 8, 16, 32 vagy 256 árnyalatot különíthetünk el. Az eredeti kép szürkeárnyalatait a hozzá legközelebb álló tónushoz igazítja a scanner, emiatt a kép színeiben eltorzul. A gyakorlati tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy az emberi szem nem képes különbséget tenni a 256 fokozatú szürkeárnyalatos kép és az eredeti fénykép között, ezért a fokozatok növelése már nem is célja a gyártóknak. A szürkefokozatos üzemmódot -- éppen a minôsége miatt -- fekete-fehér nyomdai alkalmazásoknál használják. Ahogy a szürkeárnyalatos üzemmódnál, úgy a @VColor@N (színes) beolvasáskor is a színek és azok árnyalatainak minél finomabb megközelítése a cél. Egy modern képfeldolgozó rendszerhez (Macintosh vagy 486-os AT) már olyan monitorok tartoznak, amiknek színkomponenseit külön-külön lehet állítani. Aki meghallja azt, hogy ezek a megjelenítôk már 16,7 millió szín megjelenítésére alkalmasak, minden bizonnyal arra gondol, hogy ez felfoghatatlanul sok. Különösen akkor, ha az Apple II nyolc, vagy a CGA tizenhat színével annak idején sokat dolgoztak. Pedig a 16,7 millió színárnyalat is csak ""elégséges", hiszen ezt a három színösszetevô, a piros, a zöld és a kék (RGB) mindegyikének 256 fokozatú megkülönböztetésével érik el. Ez pedig tényleg csak az emberi szemnek nyújt pazar színélményt. @VSzínhûség@N A 16,7 millió színnel ennek ellenére elégedettek az emberek, így ennek finomítása helyett a hangsúlyt inkább a színek eredetiségének megôrzésére fordítják, mivel a beolvasott színes képek a legritkább esetben színhûek. Ahhoz ugyanis, hogy a kép ugyanolyan színû legyen, több mindennek kell egyeznie. A legfontosabb, hogy a scanner torzítás nékül ismerje fel a színárnyalatokat. Másik fontos tényezô a monitor, továbbá a nyomtató vagy a levilágító színhûsége. Természetesen ha az eszközök torzítanak (márpedig torzítanak), akkor az eredmény ennek megfelelôen tér el az eredetitôl. De vajon érdemes-e mindenáron teljes szíhûséget produkálni? A kérdésre nem egyértelmûen igenlô a válasz, hiszen például egy termék reklámozásánál a vevôt nem az érdekli, hogy a reklámfotón a termék színe nem pontosan a valóságnak megfelelô. Sôt, egyes reklámokban a színeket szándékosan torzítják el, mivel a színek az emberekben érzéseket keltenek -- befolyásolják a vásárlási szándékot. Mégis érdemes ragaszkodni az eredeti színekhez az ésszerûség határain belül, hiszen épp a színeknek az emberre gyakorolt hatása miatt a nem színhû képek kellemetlen látványt is nyújthatnak. Tesztünkben már csak emiatt is a színhûség elsôdleges szempont volt. @VSebesség@N Másik fontos tényezôként a szkennelés sebességét vizsgáltuk, hiszen az sem mindegy, hogy egy ábrát egy óra vagy tíz perc alatt lehet beszkennelni. Az idô azonban -- csakúgy, mint a színhûség -- sok elem teljesítôképességének függvénye. Függ a scanner letapogató fejének mozgatási sebességétôl, a letapogatott képadatok számítógép felé továbbításának idejétôl, a scanner belsô pufferének méretétôl, a számítógép sebességétôl, memóriájának méretétôl és merevlemezének sebességétôl. Ráadásul a beolvasási idô egyértelmûen emelkedik a raszterfelbontás és a színfelbontás növelésével. A sebességet csak a lapscannereknél (síkágyas scannerek) mértük, mert a kézi scannerek beolvasási sebessége az emberi tényezôktôl is függ. A síkágyasoknál ezzel ellentétben az idô kizárólag a rendelkezésre álló eszközöktôl függ. Három sebességi fokozatot lehet megfigyelni. Az elsôben a lapolvasó feje folyamatos mozgással végigtapogatja az egész ábrát, és eközben a belsô pufferében tárolja el, illetve folyamatosan küldi át az adatokat a számítógép felé. Ha tovább növejük a felbontást, vagy például szürke tónus helyett színesen szkennelünk, könnyen átcsúszhatunk a második fokozatba, ahol a belsô puffer néha megtelik. Emiatt a fej meg-megáll, és csak akkor indul el újra, ha a puffer tartalmát már átadta a számítógépnek. A harmadik lépcsô az igazán nagy felbontásoknál, fôleg színes képek beolvasásakor fordul elô. Ilyenkor nemcsak a scanner belsô tára, hanem a számítógép memóriája is megtelik, ezért a kép tartalma merevlemezre kerül. A lemezmûveletek viszont nagyságrendekkel hosszabb idôt vesznek igénybe, mint ha csak memóriába történne a tárolás. A teszttáblázatban ezek a lépcsôk jól megfigyelhetôk. A beküldött scannerek sebességét nemcsak a felbontás és a fizikai eszközök határozták meg, hanem a meghajtóprogramok gyorsasága is. Megfigyelhetô volt, hogy az egyik többször, míg a másik kevesebbszer nyúlt a merevlemezhez. Ez persze jelentôsen befolyásolta a végeredményt. @VPontfelbontás@N Persze a scannereknél nemcsak a színhûség és a gyorsaság fontos. A beolvasott képek pontok sokaságából állnak össze, és a képminôséget erôsen befolyásolja az, hogy a scanner hány pontból rakja össze a képeket. Meglehetôsen kiegyenlített volt a mezôny, mindegyik lapscanner képes volt legalább 1600 dpi (Dot Per Inch) felbontású letapogatásra. Azonban például a Umax és a HP scanner csak logikailag tudta ezt a felbontást, míg az Avision 680 fizikailag. Ugyanis a fizikai felbontást meg lehet növelni egy interpolációnak nevezett eljárással, amikor is a fizikailag beszkennelt kép pontjai közé átlagszámítással új pontokat szúrnak be. Ne higgyük, hogy ezt becsapásnak szánták, az így megnövelt felbontás valóban szebb képet ad, mint az e nélküli. Azonban az Avision scannerekhez adott ""Big" drivert már túlzásnak tartom. Az Avision 660-as 1200 dpi-s felbontásából például interpolálással 4800-at csinál. Szerencsére a telepítô program nem ezt a drivert teszi be a CONFIG.SYS-be, így ki-ki eldöntheti, hogy él-e a szoftveres felbontásnöveléssel. Tesztünk végén jöttünk rá, hogy a dokumentációkban megadott maximális felbontást egyes scannereknél bizony interpolációval érték el, anélkül, hogy ezt megemlítették volna. Sajnos már nem maradt idô a mezôny szisztematikus ""átfésülésére". Annyit tehettünk, hogy ahol a dokumentációban leírták a fizikai felbontást, ott a táblázatunkban ezt fel is tüntettük zárójelben. @VMég egyszer a tesztrôl@N A teszt elôtt a lapscannereket és a kézi scannereket különválasztottuk, hiszen ezek nem mérhetôk össze egymással -- nem egy kategóriába tartoznak. Mivel nemcsak a színes változatok terjedése, hanem a Windows támogatása is tendenciává vált, mindegyiket Windows 3.1 alatt teszteltük, Aldus PhotoStyler 2.0-val. A tesztelésre használt gép 66 MHz-es 486DX2 processzorú volt, 16 Mbyte RAM-mal és két 500 Mbyte-os merevlemezzel. A merevlemezeket minden sebességmérés elôtt lerendeztük Norton SpeedDiskkel, és igyekeztünk megôrizni a tesztsorozat elején rendelkezésre álló szabad helyet. A sebességméréskor beolvasott kép mérete 100x50 mm volt, és minden esetben azonos állásban, azonos (a beolvasáshoz legkedvezôbb) helyen olvastattuk be. Mindegyik scannerhez adtak TWAIN drivert, így a windowsos felhasználásnak semmi akadálya nem volt. Szintén mindegyikhez kaptunk valamilyen rajzoló programot, ami gyakran az Adobe PhotoShop volt. A legtöbb csomag karakterfelismerô programot is tartalmazott. Ezeket a szoftvereket azonban nem teszteltük, mivel nem ez volt a célunk. A színhûség megállapításához egy dunai naplementét ábrázoló képet használtunk. Ezzel jól megszenvedtek a scannerek, mivel a kép egyes részein sok a vakító fény, más helyeken pedig a sötétbarnás és szürkés foltok alig eltérô részletei láthatók. A képen a vízen látható aranyhíd (kinagyítva pedig a hullámokon játszó fény apró részletei), a túlparton lévô épületek homlokzatai és ablakai, valamint a felhôzet mind jól megfigyelhetô különbségeket mutattak az egyes szkennelések során. A beolvasásokat a telepítéskor végrehajtott kalibráció után az alapbeállításokkal végeztük el. Åltalános hiba volt, hogy a házak ablakai és holmokzatai nem különültek el, durvább esetben a Duna vize (az aranyhidat kivéve) túl sötétnek látszott. @VHandy@N Kezdjük az ismerkedést a kicsikkel! Mint ahogy már utaltam rá, a beérkezett kézi scannerek kivétel nélkül szürkeárnyalatosak voltak. Összesen négyet hoztak be tesztlaborunkba, de ebbôl az egyik sem árában, sem felépítésében nem hasonlít a hagyományos kézi kivitelhez. A kézi szkennelésre jellemzô, hogy a készüléket egy felfektetett lapon kell mozgatni a beolvasáshoz. Mivel az emberi kéz elég egyenetlen sebességgel tud mozogni, egy gumigörgô gondoskodik a szkennelési sebesség szinkronizálásáról. Sajnos azonban van egy határ, aminél gyorsabban nem lehet húzni az eszközt. Ha mégis átlépjük e sebességet, akkor az képtorzulással jár. @VLogitech ScanMan PowerPage@N Minek nevezzelek? Önmagát motoros kézi scannernek mondja, de valójában más az elmélete. Ez ugyanis egy kis méretû, printerportra csatlakoztatható doboz, valamivel szélesebb egy A4-es papírnál, és körülbelül olyan magas és mély, mint egy megtermettebb noteszgép. A beolvasandó lapot az elején lévô kis nyíláshoz kell igazítani, majd szkenneléskor a lapot automatikusan behúzza, és hátul kilöki. Eközben a faxoláskor hallható kopogás-szerû hang hallható, amit minden bizonnyal a benne és a faxokban található mechanika rokonsága okoz. Belül egy henger (dob) szorítja össze és vezeti meg a papírt, ezért dobscannernek is lehetne nevezni, de nem az! Mivel egyszerre egy egész lapot olvas be, lapscannernek is lehetne nevezni, de nem az! Mivel kis méretû, kézi scannernek is lehetne nevezni, de nem az! A kézi scannernél a beolvasó fej mozog a lap felett, ennél pedig a lap mozog a fej alatt. Bár a scanner alja leszerelhetô. És most jön a lényeg: az aljától megfosztott scannert rá kell helyezni a lefektetett lapra, és a scanner végigszalad a papíron. Ebben az üzemmódban már tényleg nevezhetô motoros kézi scannernek, mivel a fej mozog a papír felett, de a mozgatás motorizált. A scanner az egész lapot beolvassa, a lap szélét és hosszát automatikusan felismeri (befûzôs üzemmódban). Motoros üzemmódban a beolvasási szélesség A4-es lesz. A 400-as felbontás és a 256 szürke árnyalat elfogadható miôségû képet ad. Tesztképünkön a Duna vize jól látható volt, de a szemközti házak ablakai ""eltûntek". A Logitech termékéhez több szoftvert is adnak. A WinFax Lite 3.0 segítségével, ha van faxkártya a gépben, még a faxolási gondjainkat is megoldja. Az OCR szoftverrel irataink archiválására nyílik mód, a PhotoTouch programmal pedig grafikai munkáink oldhatók meg. A hozzá adott meghajtóprogramok nem elégszenek meg a TWAIN driver szerepének betöltésével. Egyikük a @KStartup@N (automatikus indítás) ablakba kerül fel, így minden pillanatban elérhetô. Ha rákattintunk, egy egész irodai eszközhalmaz tárul elénk: szkennelhetünk grafikát vagy szöveget, közvetlenül faxolhatunk, de ha van nyomtatónk, akár fénymásolhatunk is. Mindezeket persze egyetlen gombnyomással indíthatjuk, így nem kell sok idôt eltölteni e feladatokkal. Nagyon szellemesnek találtuk a gépesített kéziscannert, csupán 72 ezer forintos ára hökkentett meg mindannyiunkat. @VLogitech ScanMan 256@N A Computer 2000 által beküldött másik Logitech kéziscanner elegáns külsôben érkezett. A dobozban elhelyezett saját kártyával és driver lemezekkel hamar fel lehetett telepíteni a drivereket. Felbontásban és szürkeárnyalatban ugyanazt tudja, mint motoros testvére, de jóval olcsóbb. A hozzá adott képszerkesztô is ugyanaz a PhotoTouch volt, ez persze egyáltalán nem meglepô. Az illesztôkártya behelyezése után a TWAIN-kompatibilis driverrel hamar szót értett a PhotoStylerünk. A szkennelés ezután már egyszerû volt. A felbontás, a szürkefokozatok (8, 16, 32, 256) és a fényerô a scanner testén lévô gombokkal állíthatók be. A beállításokat a driver automatikusan felismeri, így az aktuális állapot a képernyôn is látható. Tesztképünk hasonló minôségû lett, mint a másik Logitech készülékkel, de egy meglehetôsen furcsa hibát tapasztaltunk. A letapogatás piros fénnyel történik, ezért a piros színû részletek egyszerûen eltûnnek az ábráról. Erre egy CHIP névjegykártya beolvasásakor derült fény: az eredményrôl látványosan hiányzott a CHIP embléma. A driver tartalmaz egy remek szolgáltatást, amit más kéziscannernél nem találtunk meg. Több menetben szélesebb kép is beolvasható. A beolvasott területeknek át kell fedniük egymást, és lehetôleg párhuzamosnak kell lenniük. E területeket a szoftver egymáshoz illeszti, mégpedig meglepôen pontosan! Második próbálkozásra sikerült a tûréshatáron belül beszkennelni a második csíkot, és az illesztés után csak hosszas vizsgálódás után lehetett sejteni, hogy hol ragasztotta össze a képeket. @VDexxa 256GS@N A scannerhez, amelyet szintén a Computer 2000 forgalmaz, ugyanaz az illesztôkártya tartozik, mint a Logitech ScanMan 256-hoz, de a drivere és a telepítô programja is megtévesztésig hasonló, sôt a felbontása és a piros színnel való összeférhetetlensége is. A scanner házán lévô gombok ugyanúgy helyezkednek el -- egyszóval ikertestvérek. A különbség csupán annyi, hogy OCR programot is adnak hozzá, PhotoTouch helyett Micrografx PhotoMagic a képszerkesztôje, és nem tudja a többoszlopos képillesztést. Az ára persze ennek megfelelôen szerényebb, 1500 forinttal olcsóbb nála. @VQtronix Sagitta Gray@N Az Aspect által beküldött kéziscannernek figyelemreméltó a 13800 forintos ára és a 800 dpi-s felbontása. A kézikönyv nem tesz említést arról, vajon a felbontást fizikailag vagy interpolálással érték-e el. Mindenesetre ha interpolálással, akkor is jobb minôségû képet lehet vele elôállítani, mint a tesztelésre beküldött többi kézi scannerrel. A készülék házán csupán egy gomb található, amivel a szkennelést indítani és megállítani lehet. A többi paraméter mind szoftveresen állítható a driverbôl. Sajnos ennek a scannernek is van hibája. Míg a Dexxa és a Logitech scannerek a túl gyors mozgatást hanggal és fénnyel jelezték, a Qtronix semmilyen visszajelzést nem adott. A szkennelésnél emiatt nagyon oda kellett figyelni a sebességre. Azonban ezt ellensúlyozza, hogy a piros színek is gyönyörûen láthatók a beolvasott ábrán. Bár sárgás-zöldes fénnyel világít, mégsem tapasztaltuk a zöld színek kihagyását. Jó tulajdonságai miatt a Qtronix Sagittát ítéltük a legjobbnak a beküldött kézi scannerek közül, sajnos azonban CHIP-TIPP-et nem tudtunk adni, mivel nem gyûlt össze az ehhez minimálisan szükséges hat darab tesztkészülék. @VLapscannerek@N A lapscannerek más kategóriát képeznek. A beolvasás is másképp történik, nagyobbak is, és az áruk is borsosabb, mint a kézi scannereké. A beküldött készülékek egytôl-egyig színesek voltak, így ebben is erôsen különböznek az eddig ismertetett scannerektôl. @VAvision 660@N A legolcsóbb lapscannert a Digitmodul szállította -- feleannyiba kerül, mint a Microteké. A scannerhez a TWAIN driveren kívül számos grafikai programhoz is adtak meghajtó programot, még a PhotoStyler 2.0-ánkat is ismerte. Emellett ImagePals grafikai programot, karakterfelismerôt és névjegykártya-kezelô szoftvert is adnak. Izgalmas megoldás, hogy az A4-es scanner fedelét nem hosszirányban, hanem keresztben lehet felnyitni. Emiatt az egész scannert 90 fokkal elforgatva kell az asztalra helyezni -- van ahol ez a kényelmesebb. A másik fedéllel kapcsolatos megoldás, hogy a fedél a zsanéroknál mágnessel van rögzítve. Ha vastag a beolvasandó dokumentáció, a mágnes elenged, és egy mechanikának köszönhetôen a fedél vízszintesre áll be. Meglepô, hogy saját parallel kártyáján keresztül rendkívül gyorsan szkenneli be a képeket. Fekete-fehér üzemmódban 600 dpi felbontás alatt egyértelmûen ez volt a leggyorsabb scanner. 256 szürkeárnyalatos üzemmódban 600 dpi-vel például 9 másodperc alatt olvasta be a 100x50-es képet. 150 dpi-vel ugyanez a kép 3 másodperc alatt került a képernyôre. Színes módban és 600 dpi-nél nagyobb felbontásban azonban volt nála gyorsabb. Hárommenetes színes szkennelése ennek ellenére gyors volt, sajnos a beolvasott kép színhûségével nem voltunk megelégedve. A tesztképen a már ismert jelenségekkel találkoztunk: a víz sötét, a házak ablakai eltûntek. @VAvision 680@N A másik Avisiont a Humansoft küldte be. Ez a scanner tulajdonképpen mindenben megegyezik az elôzôvel, azzal a különbséggel, hogy fizikai 1200 dpi helyett 1600-at tud (interpolálással 3200-at). A felbontás növekedéséért persze fizetni kell: kicsivel lassabb, mint a 660-as, az ára viszont magasabb. @VHewlett-Packard ScanJet IIcx/T@N A legnagyobb meglepetést a HP terméke aratta. A ScanJet IIcx egy menetben olvassa be a színes képeket is, méghozzá nagy sebességgel. 600 dpi alatt szürkeárnyalatos üzemmódban ugyan lassabb mint az Avision, de nagyobb felbontásban (1200-1600) és színes üzemmódban lekörözi. Ez nem véletlen, hiszen amíg más háromszor megy végig a színes ábrán, ez csak egyszer. A scannerhez adott kártyán meglepô módon nem találtunk jumpert, a driver ennek ellenére minden baj nélkül kommunikált a scannerrel. A TWAIN driver sajnos nehezen kezelhetô, a felbontást csak menük meghívásával lehet beállítani. A beállított értékeket pedig minden szkennelés után elfelejti, így többletmunkát igényel. Azért van jó tulajdonsága is a drivernek. Be lehet állítani az output eszköz típusát, és ennek megfelelôen állítja be a szkennelési felbontást, színeket, kalibrációt stb... Például ha beállítjuk a HP Laserjet 4-es nyomtatót, tudni fogja, hogy a printer felbontása 600 dpi. A teszt során a tesztképen minden a helyén volt. A házak ablakai láthatók voltak, a Duna vize is megfelelô árnyalatot kapott, és a felhô is eredetinek tûnt. Emellett alapbeállításban is jó fényerôvel olvasta be a képet. @VMicrotek ScanMaker II HR@N A Microtek scannerek már elismerést szereztek maguknak a piacon. A szokásos lapolvasó tartozékokkal szállították hozzánk: egy SCSI kártyával és kábellel, valamint egy Adobe PhotoShoppal. Egy apróbb gondunk akadt a driver lemezzel, mivel meghibásodott a rajta lévô program. A szállító, a Mikropo azonban lecserélte a lemezt, így a problémák megoldódtak. Telepítés után rögtön automatikus kalibrációt lehet elvégezni egy erre a célra szállított Agfa kalibrációs fotóval. A kalibrálás során a szoftver automatikusan felismeri, ha az ábra ferdén vagy máshogy van elhelyezve. A szintén hárommenetes színes beolvasás sokkal jobb minôséget produkált, mint a Umaxnál. Egyetlen kifogásunk a világosnak mondható képpel szemben volt -- persze kézzel utána lehet állítani a fényerôszabályozót. A Duna vize és a szemközti épületek részletesen láthatók voltak, emellett a felhôzet is részletgazdagnak bizonyult. A mezônyben ez volt a legdrágább készülék. Az árban utána következô termék áránál majd' 60 ezer forinttal drágább. @VUmax UC840@N Az Umax név nem ismeretlen. A terméket két forgalmazó is beküldte, az Aspect és a Corg. A dobozban SCSI kártya és kábel, Adobe PhotoShop, PC-s és Macintoshos driver lemezek, no meg persze a készülék volt található. A scanner kibontása után rögtön szembetûnt valami: a fedél középen ketté van vágva, így a fénymásolókéhoz hasonlóan hajlik. Ennek akkor látjuk hasznát, ha vastagabb anyagot helyezünk az üveglapra. A kártyához saját drivert adnak, és TWAIN kompatibilis meghajtót. A színeket három menetben olvassa be -- a három színösszetevôt külön-külön. A logikai 1600-as felbontással és a 16,7 millió színfelbontásával szép képet ad, bár színkorrekció nélkül a tesztábránkon a Duna vize és a szemközti házak homlokzata túl sötét lett. @VCHIP-TIPP@N A színhûség és a gyorsaság miatt Hewlett-Packard ScanJet IIcx/T-t ítéltük a legjobbnak. Ugyan volt nála olcsóbb scanner is, de nem ez volt a legdrágább, és a minôséget és a sebességet elôbbrevalónak tartottuk az árnál. Sajnos azonban a lapscannereknél sem jött össze a minimális hat darab, így a CHIP-TIPP odaítélésére itt sem kerülhetett sor. @KRudnai Tamás@N